Magyarország valaha volt legszebb dalának választották A zöld, a bíbor és a fekete című klasszikust egy nem reprezentatív felmérésen. Az eredetileg Radics Béla emlékére készült dalt a P. Box zenekar írta, s 1982-ben került fel egy kislemezükre.
Érdekesség, hogy a P. Box zenekar eleinte ódzkodott a daltól, mikor is Sáfár József basszusgitáros bemutatta az alapdallamot. A szöveg is csak később – Radics Béla halála után – készült el a zenei alapra, mikor a zenekar elővette, s leporolta a basszusgitáros ötletét.
Bencsik Sándor gitáros, zeneszerző elhalálozásakor 1987-ben a dal kiegészült egy új versszakkal, így tisztelegve a kitűnő zenész emléke előtt. Ekkor került vissza az eredeti sor is az első versszakba: Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák (a szám megjelenésekor a cenzúra miatt csak ebben a formában jelenhetett meg: Dörögve zúgnak a betonon mámoros éjszakák).
2008 óta Tunyogi Péter emlékét is őrzi a dal, azonban a megállapodás szerint új versszakkal már nem bővült, és nem is fog soha többé.