-pity-
Mondják, hogy az öregedésnek két rettenetes mérföldköve van: az egyik, amikor betölti valaki a 30-at, a másik pedig, mikor eléri az 50. életévét. Valószínűleg azért van ez a félsz, mert húszévesen valaki még fiatalemberként tekint magára, harmincévesen pedig már jönnek a felnőttes dolgok.
A saját háztartás, a gyermekvállalás, a csekkek, a lakógyűlések és minden-minden momentum, ami azt ordibálja bele szüntelen az arcunkba, hogy felnőttünk. Pedig sokkal jobb 30 évesnek lennünk, mint 20-nak.
Összeszedtem az Octa hasábjaira néhány olyan dolgot, ami tökéletesen példázza, hogy miért jobb a 30, mint a 20.
1; Senki elől nem kell rejtegetnem tovább a furcsa szokásaimat
2; A lista azokról, akiknek a véleménye érdekel az életvitelemmel kapcsolatban
3; Nem izgatnak többé a sallangok, hogy ki miként tekint rám
4; Végre kialakult a személyiségem, s megtanultam elfogadni magamat
5; Nem leszek rossz fej attól, ha 21:45-kor elmegyek lefeküdni
6; Profiként tudom tartani a lépést a technikai újításokkal
7; A zenék a fiatalkoromból még mindig zenék. Ennyi.
8; Az arcom pedig ehhez hasonló, ha hajnalig tartó buliba hívnak
9; … és ilyen, amikor a fiatalabb ismerőseim a vizsgaidőszak miatt aggódnak
10; Szóval, azt kérded, hogy zavarnak-e a koromra tett megjegyzések?
